Beszédarchívum
a 20. század 40-50-es éveiből
A kezdetek
Az első világháború idején a dr. Balassa József (nyelvész, fonetikus) irányításával működő Fonétikai laboratórium szükségesnek látta, hogy az Esztergom melletti fogolytáborban a finnugor és a török-tatár nyelvet beszélőktől fonográf-felvételeket készítsen, s így beszédüket a tudomány számára megörökítse. Ahogy Balassa József írta: „a bécsi Phonogramm-Archív egy hordozható felvevő készüléket bocsátott e célra rendelkezésünkre, és használtuk, különösen a dalok felvételére saját grammofonunkat is”. A felvételek eredményeként – Balassa József adatai alapján – 17 votják, 2 baskír, 27 tatár és 2 orosz anyanyelvű hadifogoly beszédét rögzítették viaszhengerekre. A felvételek tudományos feldolgozása azonban a háborús idők miatt elmaradt. Ezeknek az anyagoknak a hollétéről nem tudunk; feltehetően megsemmisültek.
A folytatás
Az újabb, már a magyar nyelvjárást gyűjtő hangfelvételek Hegedűs Lajos fonetikus (1908-1958) kezdeményezésére indultak el ugyancsak háborús időkben, pontosan 1940-ben. Az akkori kezdetleges technikai módszerekkel rögzített hangfelvételek Magyarország különböző megyéiben lakó, többségében idős emberek élettörténeteit, ünnepi szokásait, meséit rögzítették. A hangrögzítés nem kis fáradtsággal járt, ugyanis egy felvétel elkészítéséhez többféle (nemegyszer elég súlyos) berendezést kellett a helyszínre vinni: mikrofont, mikrofonerősítőt, tápegységet, lemezvágót, nyers lemezeket, fejhallgatót stb.
(a kép a Nyelvtudományi Intézet Kempelen Farkas Beszédkutató Laboratóriumának archívumából való)
Az 1940-es években Hegedűs Lajos és Temesi Mihály, majd 1947-től 1954-ig egyedül Hegedűs Lajos készítette a hangfelvételeket. 1954-től a munkába bekapcsolódott Végh József és Lőrincze Lajos is, akik – többek között – a készülő nyelvatlaszhoz gyűjtöttek adatokat. Az első hangfelvétel 1940 augusztusában készült a Baranya megyei Drávacsehin, az akkor 78 éves Száva Andrással, aki mesét mondott a nádszép királylányról. A kezdetekben decilith és lakk lemezekre történtek a rögzítések, majd a későbbiekben hangszalagokat (pl. Ozafon) használtak. A mintegy 1500 különféle hangfelvételt tartalmazó hanglemezeket azonban az idő múlásával egy sajátos penész támadta meg, így sürgősen szükségessé vált a hanganyag megmentése, illetve modern adathordozóra (CD) másolása audio formátumban. A Kulturális Minisztérium anyagi támogatása lehetővé tette, hogy az első 430 lemez restaurálásra és átmásolásra kerüljön.
A hanglemezek adatbázisa
A restaurálással egy időben megtörtént a hangfelvétel adatainak számítógépes rögzítése is a hanglemezeken található feljegyzések alapján. A létrehozott adatbázisban 1200 hangfelvétel adatai találhatók. Az adatbázis a következőket tartalmazza:
- A CD sorszáma (a restaurált hanganyagot tartalmazó CD száma)
- A hangfelvételt tartalmazó CD track száma
- Az eredeti hanglemez sorszáma (szükség esetén az eredeti hanglemez megkereshető)
- A hangfelvétel helye
- A hangfelvétel készítésének dátuma
- Az adatközlő neve
- Az adatközlő életkora
- A hangfelvétel időtartama
- A hangfelvétel készítője
- A hangfelvétel tájegysége (a megye megnevezése)
- A hangfelvétel témája
- A hangfelvétel témájának besorolása (az adatközlő élettörténetet, mesét stb. mond)
A nyelvjárásmutató használata
A megjelenő címekre kattintva, egyfelől a lehetséges hangfelvételek közül lehet választani, azaz az mp3-as formátumban tárolt hanganyagot meg lehet hallgatni. Másfelől a nyelvjárások földrajzi elhelyezkedése látható térképen. A nyelvjárási területre kattintva, az adott nyelvjárásra jellemzőket olvashatjuk.
Az archív felvételek internetes megjelenítése jól használható a nyelvjárásokkal foglalkozó szakemberek, a beszéd változásaival foglalkozó kutatók munkájában, valamint az oktatásban.